, (nyil-as) fn. tt. nyilas-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Személy, különösen vadász, vagy katona, ki lövő fegyverül nyilat használ. 2) Átv. csillagzat neve a barkörön, melybe a nap november huszonkettedike körül lép. 3) A köz kaszáló rétekből egy osztályrész, legalább is egy kaszás. Nevét vagy onnan vette, mert különösen a réteket nyilhuzás által szokták felosztani; vagy pedig a nyillövésnyi távolsággal akarták a szélességet, vagy hoszszaságot megjegyezni. V. ö. NYIL.