, NYILÁS, (nyí-l-ás) fn. tt. nyilás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Valamely üreget, öblöt csukva tartó eszköznek, készületnek feltárulása. Kapu, ajtó, ablak nyilása. 2) Azon hézag, vagy üreg, mely bizonyos testnek elmozdítása, feltárlása által támad. Nyilás a lövöldözött falon. Nyilás a repedt edényen. Nyilás az elszakadt ruhán. 3) Sürü növények, nevezetesen erdők, bokrok, nádasok közti tiszta hely, melyen ellátni, vagy menni lehet. Az eltévedt vadászok keresik a nyilást. 4) Átv. ért. megürült helyzet, állapot, pl. hivatal, tisztség, melyet elfoglalni lehet. A főtiszt halála által ismét egy nyilás támadt. 5) Átv. szövevényes ügyből, nehézségből kiigazító, kivezető út. Menekülésre egyetlen egy nyilás van. V. ö. NYÍLIK.