, (nyil-al-l-ik) k. m. nyilall-ott, htn. ~ani. A testnek valamely része oly kínt, szenvedést érez, mintha hegyes eszközzel szurdalnák.
"Egy szó nyilallott a hazán keresztül.
Arany. Széchenyi halálára.
Némelyek így is mondják; nyilamlik, s ekkor gyöke volna a nyílik ige, és csakugyan nyílaláskor úgy tetszik, mintha a szurás, szegezés alatt a fájos rész némileg nyiladoznék.