, (nyik-or-og) gyak. önh. m. nyikorog-tam, ~tál, vagy nyikorg-ottam, ~ottál, nyikorgott, htn. ~ni, v. nyikorg-ni, v. nyikorg-ani. Mondjuk egymáshoz dörgölődző kemény, száraz testekről, midőn vékony, éles, fülsértő nyik, v. nyikor hangot adnak. Nyikorog a kenetlen szekér tengelye, a száraz kerekü talicska. Nyikorog az ajtó. Nyikorog a csiga gugorája. Nyikorog, mint a kukoriczamalom. (Km.). Továbbá, nyikorog az ember torka, vagy a húros hangszer, midőn idétlen, kellemetlen, hamis, fűlsértő hangon szól. Hiszen ő nem tud énekelni, csak nyikorogni. Nyikorog a disznó. Rokon hozzá a még élesebb hangot jelentő csikorog, és az énekre vonatkozó, megfordított kornyikál.