, (nyik-u-an, nyik-v-an) önh. m. nyikkan-t. Éles nyik hangon hirtelen elkiáltja magát. Egyszerü cselekvést jelent, s különbözik tőle az ismétlést, gyakorlatot jelentő nyikog. A disznót úgy megölték, hogy alig nyikkant. Meg ne nyikkanj! Rokona: nyekken.