, (nyif-u-an-cs) mn. tt. nyiffancs-ot. Nyifogva, vékony orrhangon beszélő; nyifogva síró, nyögdécselő. Bodrogközi szó. Törzsöke nyiffan, mint a puffancs szóé puffan. Elemezve: nyiffan-cs; a cs v. am. cseál, csinál; vagy pedig s-ből módosúlt, mintegy nyiffan-os, melyből a hangzót kiugratva, s az s hangot rokon cs-re változtatva lett nyiffancs, (puffan-os puffancs), mint: vakaros vakarcs, bogás bogács, kajás kajács, ordas tájdivatosan ordacs, bekes bekecs, bordás bordács stb.