, (nyik-or-og-ás) fn. tt. nyikorgás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A dörgölődző, sima, kemény, száraz testnek fülsértő hangzása, midőn nyikorog. Talicska nyikorgása. Különösen, a tisztátalan toroknak, vagy roszul illetett hangszer húrjainak fülsértő hangzása. Ez nem éneklés, hanem nyikorgás. Nem hallgathatom hegedűd nyikorgását. Rokon hozzá a még élesebb és fülsértőbb csikorgás.