, áth. m. nyes-tem, ~tél, ~ětt, par. ~s. Éles eszközzel valamely testnek kinövő sarjait, kiálló részeit metéli némi idomítás végett. Mondják különösen a növények, fák ágainak, sarjainak lemetéléséről. Nyesni az útmelléki bokrokat, cserjéket. Nyesni az elágazott akáczokat. A fattyuhajtásokat lenyesni. Megnyesni a beoltani való vadcsemetét. Szüntelen azt nyesi (km.), azon bakot nyúzza, vagy azon egyet sokszor mondja. Hangutánzónak látszik, s a ,nyiszol ige nyisz gyökével azonosnak. Egyébiránt a metszéssel járó hangot látszanak utánozni némely más sziszegő- vagy suhogó hangu szók is, honnan ezen megegyezések hangra és fogalomra nézve a következő igékben: szeg, szel, szakad, szab, szánt, nyiszál, nyeszetel, hasad, melyekhez rokonok a német schneiden, schnitzeln, spalten, a latin scindo, sculpo, scalpo, scabo, seco, scarifico, a hellen σχαξω, σκεω, stb. E szerént a nyes igében alaphang az es; az ny előtét pedig a cselekvéssel járó nyomást látszik kifejezni. Rokonnak tekinthető a met szóval is, vagyis inkább ennek metsz származékával. Mondják és irják megnyujtva is nyés, s ez olyan tájszokás, mint kel, nyer, nyel, ad igék helyett: kél, nyér, nyél, ád. V. ö. NYISZ, NYISZÁL.