, (nyer-ěs-e-ség) fn. tt. nyerseség-ět, harm. szr. ~e. Állapota, vagy tulajdonsága a növényi vagy állati testnek, midőn nyers. Ezen fát nyersesége miatt alig lehet meggyujtani. A kender nyerseségét áztatással kihúzni. Átv. ért. müveletlen, durva, készítetlen állapot vagy tulajdonság. Hangnak, beszédnek, erkölcsnek nyersesége. V. ö. NYERS.