, (nyer-ő) mn. és fn. tt. nyerő-t, tb. ~k. 1) Általán aki vagy ami valamit nyer. Nem szép, ha a nyerő (fél) a veszteset kigúnyolja. Csatát nyerő vitézek. 2) Kártya- vagy sorsjátékban azon lap, illetőleg szám, melynek birtokosára bizonyos nyereség néz. 3) A külkereskedelemben nyerő tőzs v. kereskedés, midőn a kivitelért befolyt érték meghaladja a behozatalért fizetett értéket.