, (nyelv-szokás) ösz. fn. Szokás, mely a szók és mondatok alakítása, módosítása, és értelemadása körül általán divatozik, melynél fogva az egyszersmind szabálylyá leszen. A nyelvszokás ereje és hatalma gyakran önkényes, kivált a nép nyelvében, miért sokszor a rendes szabályoktól egészen is eltér; az ily hibás nyelvszokást megigazítani a nyelvtudomány föladata, mit néha sikerűl is neki teljesíteni.