, (nyelv-hasonlat) ösz. fn. Széles ért. hasonlat, mely különböző nyelvek között létezik. Különösen szótári nyelvhasonlat, midőn egyes szógyökök, szótörzsökök hasonló értelmüek. Nyelvtani hasonlat, midőn a szóképzés, szóragozás, és szószerkesztés között több vagy kevesebb rokonság találtatik. Továbbá a nyelveknek azon belső sajátsága, melynél fogva hasonló esetekben hasonló szabályok szerint módosulnak. E szerint történnek a ragozások, szóképzések, a hangok változásai, egymáshoz hasonulásai, stb. pl. a magyar nyelvben amely főnevek tárgyeseti ragában a hangzó van, azok más ragokat és képzőket szintén a hangzóval vesznek fel a nyelvhasonlat (analogia) szerint, mint: házat, házak, házam, házas, házal, ellenben o hangban egyeznek meg ezek: botot, botok, botom, botos, botol, botoz. A nyelvészeti fürkészésekben, szóelemzésekben, ragozásokban, s általán a nyelv szabályainak megállapításában egyik vezérfonal a nyelvhasonlat. (Analogia).