, (nyelv-szabály) ösz. fn. Minden nyelv bizonyos vezérfonalakat követve fejlődik és képződik, miszerint hasonló esetekben hasonló alakokat és módosításokat vesz föl. Ezen vezérfonalak képezik az úgynevezett nyelvszabályokat, melyek tulajdonkép nem egyebek, mint a hasonló esetek többsége elvont állapotban véve és bizonyos állítmányban kifejezve, pl. nyelvünkben egyik szabály "A vastaghangu gyökökhöz és törzsekhez vastaghangu ragok és képzők járulnak; a vékonyhangúakhoz vékonyhangúk. Szintén nyelvszabály: "A tárgyeset hangzóját veszik föl a többesszám, a személyrag és az illető névhez járuló képzők. pl. nyakat, nyakak, nyakam, nyakas, nyakaz; botot, botok, botom, botos, botoz, botol; fejet, fejek, fejem, fejes, fejel, fejez; kertět, kertěk, kertěm, kertěs, kertěl; körmöt, körmök, körmöm, körmös, körmöl, stb. A nyelvszabályoktól, mint hasonló esetek többségétől való eltérés kivétel-nek vagy rendhagyás-nak mondatik.