, (nyelv-keverés) ösz. fn. Különféle nyelvcsaládokhoz tartozó szóknak öszvevegyitése és használása a beszédben. Ez különfélekép történhetik, pl. midőn egyik nyelv a másiktól kölcsönzött szókat és szólásmódokat saját szabályaihoz alkalmazza, s mintegy magáévá, átalakítja; vagy midőn két vagy több nyelv vegyületéből egy egészen új keletkezik, milyen a latin, celta, szász nyelvekből képződött ángol nyelv; vagy midőn valaki több nyelvet értvén, a majd egyikből, majd másikból kikapott szókat egy mondatba fűzi, mit nálunk nem ritkán hallani stb.