áth. m. nyel-t. Állatról mondjuk, midőn eledelt, italt vagy más testet nyelvének segítségével a torkon bevesz. Nem is rágja az ételt, csak nyeli. A kígyó egészen lenyeli az eledelt. Port, füstöt nyelni. Elnyelni a szájba vett pénzt, gombostűt. A hal elnyeli a horgot. Átv. ért. valamit nagy mértékben, vagy mohón vesz, vagy élvez. Sok mérget nyel, am. sokat boszontják. Csak úgy nyeli a jó levegőt. Nyaljafalja, csakhogy el nem nyeli. Néha am. valamit magába rejt, eltitkol, magában megemészt. A cselédnek a rosz gazdától sokat el kell nyelni. Szinte átv. ért mondjuk oly tárgyakról, melyek más testeket magukba vesznek, s elemésztenek vagy elrejtenek, mint torok az ételt. Elnyelték őt a habok. A tenger már sok hajót elnyelt. Képes mondatok: Az idő mindent elnyel. A háboru sok embert és pénzt elnyel. A Tatrosi bibliaforditásban vagyont elnyelni am. azt meg- vagy fölemészteni. "Kik benyelik (devorant megemésztik Tárkányi) özvegyeknek házokat. (Mark. XII.). "Ki benyelte ő javát (devoravit substantiam suam. Lukács. XV.).
Mind hangra, mind alapértelemre legrokonabb hozzá a magyarban a vastaghangu nyal, s lényegöket a nyelvhangok teszik, minthogy mindkettő nyelv által eszközöltetik; finnül: nielen am. nyelek. Több más nyelvekben is a nyelést nyalást, jelentő szók főalkotó része az l, mint a csagataj és török jala-mak (nyal-ni), honnan a csagataj jala (nyál), jalin (nyelv; Vámbéry); továbbá a szanszkrit gal (nyel, deglutire, Eichoff), honnan a szanszkrit galasz v. gallasz (am. a német Hals;) latin glutio, melyre nézve még ha gluten vétetik is törzsül, ez szintén valami nyálkást t. i. enyvet, pépet (Leim, Pappe) jelent, mint a görög γλοια v. γλια is), a német schlingen, schlucken, s talán Kehle, Hals, továbbá λειχω lambo, lingo, lecken stb. stb. Ez alapfogalomnál fogva a nyelést eszközlő tag magyarul: nyelv, azaz, mint gyakran a régieknél: nyelő, latinul: lingva, hellenül: γλωσσα.