, (nyelv-hiba) ösz. fn. A nyelvnek bevett szabályai ellen elkövetett hiba, akár az egyes szók értelmére, vagy alkalmazására, akár azok képzésére, ragozására, szerkesztésére, akár a hangok és szók kiejtésére nézve. Különösen a nyelvnek, mint szólási eszköznek, akadozó vagy höbögö, szóval nem tiszta kiejtési módja. A pöszeség, selypesség, nyelvhibák.