, (nyel-v-ész-et) fn. tt. nyelvészet-ět, harm. szr. ~e. Tudomány, mely a nyelvek vizsgálatával, s alapos és rendszeres megismerésével foglalkodik. Különösen a művelt nyelvek és az ezeken megjelent észmüvek taglalása, fejtegetése, ismértetése, az ide tartozó segédforrásokkal együtt. Hellen, római nyelvészet. Ujabbkori nyelvészet. (Philologia).