, (nyár-fa) ösz. fn. A kétlakiak seregéből és hathímesek rendéből való fanövény neme. Hímvirágának barkája hengeres vagy tojásdad, pikkelyei egy viráguak, rongyos szélűek, bokrétája viszszás, kúpos, kajsza száju. Anyavirágának barkája és bokrétája, mint a hímé; bibéje négy águ, tokja két rekeszü, magvai koszorúsak. (Populus). Nevezetesebb fajai: fehér, szőke, rezgő, fekete, jegenye nyárfa.
Minthogy a nyárfák leginkább a nyirkos, vizenyős helyeket kedvelik, valószinünek látszik, hogy a nyár szóban a nedvesség alapfogalma rejlik, melynek vékony hangon megfelel a nedvet jelentő nyir a nyirfa, nyirok, nyirkos szókban, t. i. az i így váltakozik á hanggal az ír és ár szókban is, melyek mint folyékony valamit jelentő szók szintén rokonok. V. ö. NYIR fn.