, (nyá-as-g-a-al-ó-d-ik) belsz. m. nyáskálód-tam, ~tál, ~ott. Leginkább nyafogó, anyás, kényeztetett kis gyermekről mondják, midőn anyja ölébe kéredzik stb. Nagyobbakról mondják, midőn ily gyermeki módra nyűgölődnek, feszengenek. Alaphangja nyá rokonnak látszik az idétlen gyermeksirást jelentő nyaf, nyif, nyáv gyökökkel. A tájszótárban: nyáskolódik.