, (nyáj-as) mn. tt. nyájas-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Tulajdon eredeti értelemben mondható volna mindazon állatokról, melyek nyájban élnek, pl. a juhok, sertések, nyájas azaz nyájbeli állatok. 2) Szokott ért. mondjuk emberről, ki társalogni szeret, s mindazon tulajdonságokkal bir, melyek a társas életet kedvessé, vonzóvá teszik, tehát am. udvarias, mások iránt megelőző, barátságos, szives, kedveskedő. Nyájas társalgó. Nyájas fogadás, nyájas beszéd. Ő ma különösen nyájas volt hozzám. A hol nyájas az anya, kényes lesz a leánya. (Km.).
"A te nyájas víg személyed
Nekem így kedves.
Házasok éneke a XIV. századból.
A Debreczeni Legendáskönyvben am. kedvelt vagy kedves: "Mert a zsidó nép ő felségének tulajdon és nyájas népe volna. V. ö. NYÁJASKODÁS, NYÁJASKODIK.