, (nyel-ecs) kicsinző fn. tt. nyelecs-ět. Kicsided nyele, kicsi fogatója valaminek. A növénytanban nyelecs vagy nyelecske az, midőn a fűzött levél közös nyeléből apró nyelek indúlnak, melyeknél fogva vannak reá a levélkék felfűzve; ilyen nyelecse vagy nyelecskéje van pl. a rózsa szárnyas levele levelkéinek. V. ö. NYÉL.