, fn. tt. nadragulyá-t. Széles, népies ért. mindenféle kábító, bódító fű vagy növény. Szoros növénytani ért. az öthímesek seregéből és egyanyások rendéből való növénynem, melynek csészéje egy tagu, öt hasábu, tövön gombos; bokrétája harangforma; hímszálai fölül szétállanak; bogyója két rekeszü. Halálos méreg. (Atropa). Fajai: altató nadragulya, virága kékes fehér, tavaszszal virágzik (atropa mandragora); népnyelven: nadragulya, nadrapuja, nagydrágula, álomhozó fű, bolondfű, nagyfű; továbbá maszlagos nadragulya, szárlevelei tojáskerekek, bogyói feketék, virági veresek (atropa belladonna) köznépi néven: nagyfű, farkascseresznye, mérges cseresznye. A görög-latín mandragora szóból alakult. Példabeszédes nyelvben a nadragulya kábaság, vagy bolondság jelképe. Úgy beszél, mintha nadragulyát evett volna.