, (né-ha) időhatárzó. Tájdivatosan és sokszor a régieknél is: niha. Némely időben, némelykor, olykor, nem mindig, nem sokszor, nem gyakran. Néha a vak tyúk is tatál szemet. (Km.). Kinek-kinek pillant néha a szerencse. Néha azt sem tudja, hol az esze. Néha-néha meglátogat. "Mert niha imett, niha amott vagyon. (Levél 1553-ból. Szalay Ág. 400 m. l.).
"Óh, szomorú eset, óh, gonosz szerencse!
Bőségesen néha vala nálunk kedve,
Kedves magyarok közt vala arany-híre.
Keserv Zrínyi Miklós halálán. 1664. (Thaly A. gyüjteménye).
Néha napján, (Molnár Albertnél: néha napba) am. valamikor a mint időben, innen a néhai származék mult időre vonatkozik. E szóban a ha utórész időt jelent, mint ezekben is: soha, valaha, mindenha, olyha.
Fontos kérdés mind ezen, mind a következő szóknál (néhány, néhol, némely, némi stb.), hogy az első rész né, hol vette magát, és eredetileg micsoda jelentéssel bír. A felelet, ha a régi nyelvemlékeket is segitségül veszszük, nem lesz nehéz. A né t. i., mindezen megjelölt szókban valamely mennyiséget jelent; ugyanezt jelenti a ma szokottabb és rokon nyi képző is. Ámde ezen ,nyi képző a régi nyelvemlékekben száz- meg százszor ne v. né és ni alakban jön elé, pl. a Müncheni codexben: an-ne (= annyi = az-nyi), en-ne (= ennyi = ez-nyi), me-ne (= menynyi = mi-nyi v. mely-nyi); a Nádorcodexben szintén anne, s innen: annera, anneszor, anneval, továbbá enne és mene (s ettől: menet = mennyit, menebe = mennyiben, menevel = mennyivel); a Debreczeni Legendáskönyvben: anne és anni, továbbá: enne, (ettől: ennet = ennyit, ennevel, ENNEHÁNY), és mine v. mini (= mennyi = minyi, ettől: mineben = mennyiben, mineket = mennyiket, minere v. minire = mennyire, miněszer = mennyiszer). Így Szalay Á. gyüjtötte 400 m. levélben is, ani v. anni, eni v. enni v. enne, meni stb. Tehát néha, nehány stb., ha a mai nyi helyett a régi ne v. né-t veszszük, ,mennyi értelemben teljesen meg volna fejtve. Azonban itt azon nehézség áll elé, hogy nyi s a régi ne v. né csak képző levén, hogy képző öszvetételben előrészül szolgált volna, nyelvünkben szokatlan. De ezen nehézségre, mellőzvén, hogy valamint ragaink, úgy képzőink nagyobb része önálló szóból alakult, szintén a régiségből felelhetünk. Ugyanis már föntebb a Debreczeni Legendáskönyvben kiemeltük az ENNEHÁNY szót, melyet Toldy Ferencz társunk, a régi nyelvemlékekben, valamint általán a magyar nyelvészetben legjelesb tudósaink egyike, azon könyvhöz függesztett szótárban maga az enne, azaz ennyi szó alá soroz. Azonban vannak több példáink is. Gr. Eszterházy Miklós nádor írja 1638-ban Győrmegyéhez küldött levelében: "Fogyatkozás ne essék miátok, mivel már szöktenek is ENNIHÁNYON el közőlek. (Magyar Történelmi tár. VIII. kötet 136. lapon). Szalay Ágoston 400 magyar levele közt egy 1557-dikiben (248. lapon) olvassuk (az eredeti irásmóddal): "Sokaygh warek wramra we n-ra enyhan eztendey, (azaz sokáig várék uramra ő n[agyságá]ra enihán esztendei, azaz esztendeje). Az eni itt is = ennyi, mint több száz példában. Ezekből tehát világos, hogy ,nehány v. tájdivatosan: ,nihány, régente: ennehán v. ennihán, azaz ennyi-hány volt. A többi idevonatkozó szó is hasonló öszvetétellel keletkezett, ú. m. néha = ennéha, mai kiejtéssel: ennyi-ha, néhol = enné-hol, ennyi-hol, némely = enné-mely, ennyi-mely, némi = enné-mi, ennyi-mi, s a régies néki = enné-ki, ennyi-ki. Különösen idevágnak a Tatrosi codexben azon példák, melyekben nyi helyett is ennyi áll, pl. keves-ennyi, e helyett: kevésnyi, ez-ennyi, e helyett eznyi v. ennyi. Az egynehány, egynémely szókról pedig azt véljük, hogy azok vagy a nyelvérzés elhalványulása miatt ,ennéhany ,ennémely-ből ferdültek el, vagy pedig ezekben az egy-nek nem határozott, hanem határozatlan (= valamely) jelentése van, mint sok más esetben, és a ,nehány, ,némely szók nagyobb határozatlanságát akarja kiemelni.