, (négy-es) mn. tt. négyes-t v. ~et, tb. ~ek. Ami egy nemből négy egységet foglal magában. Négyes arany. Négyes malom, mely négy kerékre jár. Négyes fogat, midőn egy kocsiba vagy szekérbe négy igás barom van befogva. Születésre vonatkozva: négyes gyermek, ki egy hasból negyedmagával született egyszerre, mint kettős, hármas. Használják önállólag is főnévként, s jelent általán egynemü négyet. Két négyes fölér egy nyolczassal. Négyessel sokszorozni valamely számot. A hármas után négyes következik. Négyesben járni, am. négy lovas kocsiban, négy ökrös szekéren stb. Négyesbe fogni a lovakat, am. négyet egy kocsiba. Négyes (Quartett) a zenében vagy énekben (négyes mű, négyes-zene, négyes-dal, négyes-ének), melyet egyszerre és együtt négy müvész ad elé, vagy melynek eléadására négy (zene- vagy ének-)müvész kivántatik.