, (ned-er) ösz. fn. tt. neder-t v. nedret, harm. szr. nedre. Így nevezik alsó Vágmelléken a folyóviznek árkát, teknőjét, melyben foly, mi az ország egyéb vidékein: meder, honnan Vág nedre, Nyitra nedre, Dunanedre azaz medre. Átv. ért. némely edények hoszszukás belsője, pl. teknö, válu nedre. Hajó, csónak nedre. E szót a dolog természetével egyezőleg elemezzük, ha azt mondjuk, hogy alkotó részei: ned és ér, röviden er, azaz, a nedvnek ere, azon mélység, melyben a nedv tovább ered, mely úgy tartja magában a vizet, mint a vérerek a vért. V. ö. MEDER; NEDV.