, önállólag nem divatozó, csak némely öszvetételekben használt szó, nevezetesen az időt jelentő haval egyesülve néha am. nem mindig, nem mindenha, nem sokszor; a helymutató hol, hon, ott szókkal néhol, néhon, né-h-ott, am. nem mindenhol, nem mindenhon, nem mindenütt, nem sok helyen; a határozatlan számot jelentő hány szóval néhány v. nehány am. nem teljes vagy nem határozott szám, nem sok; a személyes ki (régiesen), a tárgyjelentő mely, mi névmásokkal néki, némely, némi, am. nem mindenki, nem minden mely, nem mindenmi, nem sok személy vagy dolog. A régieknél gyakran ni, pl. nihán v. nihány, niha, niánszor (= nehányszor), pl. Szalay Á. 400. m. l. 1552; 1553. stb. évekből. Ez öszveállításokból az tünik ki, hogy a né jelent először bizonyos sokaságból keveset, nem sokat, másodszor, némi határozatlan értelme van, s ellentéti viszonyban áll vele a teljesen tagadó se v. sem szó, ú. m. néha seha (= soha), néhol sehol, néhány sehány, néki senki (= semkij), némely semely, némi semi vagy semmi, és így középértelme van a ,semmi és ,minden vagy ,sok között. Hasonló szerkezetünek látszik hozzá a vala, midőn ez a fennemlített szókkal tétetik öszve: valaha, valahol, valahány, valaki, valamely, valami, miért a kevésbé szabatos közbeszédben néha föl is cseréltetnek, pl. valahol néhol, valamely némely, Szabó Dávidnál néha-néha am. valaha; de szorosan véve különböznek egymástól, mert pl. néha csak az, mi s latin nonnunquam, interdum; valaha, olim, quondam, aliquando; néhol am. itt-ott, egyik-másik helyen, Molnár A. szerént: passim; valahol latinul: uspiam, ubicunque, bizonyos helyen; néhány latinul: nonnulli; valahány quotquot, egyenként mindnyájan; néki latinul quidam, nonnullus; valaki nemcsak quidam, nonnullus, hanem quicumque, quisquis is, hasonlóan némely, némi és valamely, valami. A vala szóban t. i. a vanság vagy létezés távol fogalma rejlik, miért valaha am. volt időben vagy jövendő időben, de nem a jelenben; valahol, távolabb létező helyen, de nem itten; valahány, az ott létező számu; valaki, az ott létező személy. Ezen vala egy a van val igével, vagyis ennek való részesülőjével; ellenben a né az öszvesnek mintegy tagadására vonatkozik. S jelentését illetőleg legvalószinűbbnek látszik, hogy né a mennyiséget jelentő nyi, régiesen: ne v. né; l.NÉHA. Figyelemre méltónak látszik a görög εν−ι−οι (némelyek), ενι−οτε (néha) szók εν törzse is.