, (nap-on-ta) ih. E szó nyelvhasonlat szerént rokon a régente, hajdanta, ifjonta időhatárzókhoz, s megfelel e kérdésre, mikor? tehát am. naponnan, vagy nappal. pl. naponta dolgozni kell, éjjel pedig, vagy éjente pihenni. Ennél fogva hibásan harapózott el azon szokás még az irói nyelvben is, mely szerént ezen értelemben használtatik: naponként, mert valamint a régente és hajdanta nem ezt teszi régenként, hajdanként, hanem régi időben, hajdani időben, hasonlóan naponta am. nappali időben. Lásd NAPONNAN. Szintén, midőn azt mondjuk valakiről, hogy ifjanta szép ember volt, nem ezt akarjuk értetni, ifjuként, hanem, midőn ifju volt, fiatal korában. A naponta vagy ifjonta hasonlatára alkotvák a székelyeknél ezek is: leányta, azaz leány korában, mikor leány volt, legényte = legénykorában; füente v. füvente, azaz zsenge fű korában, zöldében, pl. a téli takarmánynak valót már füente megetették.