, (nap-nyugoti) ösz. mn. Napnyugotra vonatkozó, onnan eredő, oda tartozó, ott levő stb. Napnyugoti égtáj, szelek. Napnyugoti oldala valamely hegynek. Napnyugoti indiai tenger. Napnyugoti népek. Használtatik egyszerüen is: nyugoti. Midőn főnevül áll a mondatban, jelent lakosokat, népeket, kik bevett értelemben bizonyos nyugoti tartományban laknak. A székelyeknél hallhatni így is napnyuguti.