, (nap-ol-ó) fn. tt. napló-t. 1) Ki egy vagy több napot vesztegelve, vagy bizonyos czélból tölt el valahol. V. ö. NAPOL. 2) Jegyzőkönyv, melybe valaki az érdekes, vagy legalább azoknak látszó eseményeket, továbbá saját észrevételeit, tetteit stb. napról napra fölírja. Úti, házi, gazdasági, tiszti napló. "Napló a szív, hova, anélkül, hogy tudnók, életünk minden órája beírja megjegyzéseit. (B. Eötvös József). Helyesen használják hirlapi czímül is, minthogy a hirlapok kitűzött feladata a kornak mintegy naponkénti eseményeit időről időre tudatni az illető olvasókkal. 3) Kereskedőknél stb. első följegyzési könyv.