, (nápi-szuszi) ösz. mn. Szatmármegyei tájszólás szerént am. alamuszi, szuszma. E jelentésből azt gyaníthatni, hogy a nápi talán am. lápi, röviden lapi, azaz meglapuló, magát meghúzó, minélfogva a nápicz nem csupán hangra, hanem értelemre is rokon hozzá. Hogy az l és n hangszervi rokonságuk miatt néha fölcseréltetnek, tanusítják a lám, nám, a hivó le! és ne! a Lándor és Nándor stb.