, (nagy-tűrhető) ösz. mn. Ki a sérelmeket, bántalmakat békével, visszatorlás nélkül elszenvedi, vagy legalább azok büntetésével nem hirtelenkedik, hanem halogatja, várva az illetőnek megjobbulását. Az Isten nagytürhető, midőn így szól: Nem akarom a bűnösnek halálát, hanem hogy megtérjen és éljen.