v. ~REMÉNYSÉGÜ, (nagy-reménységű) ösz. mn. 1) Aki jelennen több jeleit adja annak, hogy egykor derék, jeles férfiú, vagy nő válik belőle. Nagyreménységü fiai és leányai e hazának! Ez értelemben tehát szenvedőleg vétetik, s am. kiről másoknak van nagy reménységök. 2) Cselekvőleg véve, am. kinek magára nézve nagy reménysége van valamihez.