, (nagy-ra) ih. Erkölcsi átv. ért. bizonyos becsmértéket, némileg fenhéjazást jelent. Nagyra becsülni valamit. Nagyra tartani magát. Nagyra mondani a csekély dolgot. Nagyra vágyni. Nagyra törni. Nagyra van vele, hogy jutalmat kapott, azaz dicsekszik, kevélykedik benne. Nagyra lát, am. fenhéjáz, magasra tart igényt. V. ö. NAGY.