, (nagy-kěrěszt) ösz. fn. Széles ért. aránylag hosszu, magas, tetemes terjedelmü kereszt, pl. kőből, fából, vagy festve. Különösen, mint lovagrendi diszjel, mely a maga nemében legkitünőbb rangra mutat, a melynek birtokosi legott a rend nagymestere után következnek. A nagykereszten kivül szokott lenni közép és kiskereszt.