, (nagyra-vágyás) ösz. fn. A túlzott, s ennél fogva hibás becsületkeresésnek neme, melynél fogva valaki főleg azon van, hogy mások között és fölött holmi külső előnyökkel birjon, pl. hogy rangra, méltóságra jusson stb. Minthogy gyakran az ily czélt becstelen utakon, módokon szokták keresni: innen különböztetés okáért a nagyravágyást bal értelemben veszszük; ellenben, ha valaki nemes eszközökkel, és érdem által iparkodik fölemelkedni, azt nagyratörés-nek nevezzük.