, a régieknél igen gyakran eléjön, melléknevekkel és határozókkal öszvetéve ,nagyon v. ,igen értelemben. "Hogy az iharosi szőlőhegyen valék, nagysok livéseket (lövéseket) hullánk. (Levél 1557-ből Szalay Á. 400 m, l.). "És azt mondják hogy nagysokan vannak. (1560-ból, ugyanott). "Isten tartsa meg k(egyelmedet) nagysok esztendeig egészségben. (1542-ből, ugyanott). "Hogy nagyfel repillene (repülne) onnét. (Pesti G. meséi). Thali Kálmán gyüjteményében (Régi magyar vitézi énekek) eléjönnek: nagysokat, nagyjó, nagyaszép, nagybizvást, nagyerősen, nagyfelszóval, nagynevetve, nagykönnyen, nagykegyetlenül, nagykeservesen stb. Toldy Ferencznek "A Magyar nyelv és irodalom czimü kézikönyvében: nagygyakorta, nagygyorsan, nagyszépen, nagyohajtván stb. A mai beszédben is divatosak nagybölcsen, nagyigazán, nagykésőn, nagymessze, nagynehezen, nagysokára, nagysietve.