v. ~LELKÜ, (nagy-lelkű) ösz. mn. Fölséges, nemes kedélyi tulajdonságokkal biró, pl. ki nemes, szent czélokért buzog, ki alacson boszuállásra nem vetemedik, ki az erényt ellenségében is becsüli és méltatja. Továbbá am. bátorszivű, az akadályoktól vissza nem rettenő. Ellentétei: kislelkü, gyáva, pulyalelkü.