, (nád-paripa) ösz. fn. Nádszál, melyet a játszó gyermekek lábaik közé vesznek, s mintha paripa volna, ugrándoznak vele. Innen átv. ért. nádparipára ülni, nádparipán nyargalni, am. magát bizonyos tekintetben nagynak képzelni, képzelt nagyságban élni; továbbá, valamely eszmébe különösen beleszeretni, s eszét, beszédét szüntelen azon jártatni.