, (mák-csik) fn. tt. mácsik-ot, harm. szr. ~ja. Némely tájakon, pl. Mátyusföldén: csik-mák. Néhutt am. vékonyra tehát csik formára metélt vagy sodrott, másutt négy szegletre vágott vagy metélt, vagy szakgatott tésztás étel. Innen: mácsikszedő, nyellel ellátott, öblös fejü, s alatt kilyukgatott edény, melylyel a megfőtt mácsikot kimerik. Kétségtelen, hogy az eredeti mácsik mákkal készített csikos tészta volt, tehát mákcsik, mákos csik, mely a mátyusföldi csikmák-ban egészen, csakhogy fordítva, megvan, t. i. aki mácsikot eszik, az csikot és mákot eszik. Megjegyzendő, hogy a mácsikot alakja miatt egyszerűen csiknak is nevezik. Néhutt a köznép az eredeti öszvetételt nem értvén, már túrós mácsik, mákos mácsik-, mézesmákos mácsik-ról is beszél. Azonban több helyütt, különösen a székelyeknél Kriza J. szerént ,mácsik alatt csak mákos csíkot értenek, mely szokott nagy pénteki étel sodrott tésztából. Már a régieknél is eléjön pl. Thaly K. gyüjteményében a XVII. századból:
Mond az urának: egyél ha hoztál,
Üres konyhára mért házasodtál!
Koporsójáig jász (gyász) dolga annak,
Kinek szemére effélét hánynak;
Csak rozskása is, kit szívből adnak,
Mézes mácsiknál jobb ízü annak.