, (mar-d-os) gyak. áth. m. mardos-tam, ~túl, ~ott, par. ~s. Gyakran, vagy folytonosan mar valamit. A megtámadt és üzőbe vett lovat mardossa a farkas. Az éhes ember saját kezét mardossa. Átv. ért. valakit kíméletlen, igen sértő nyelvvel rágalmaz. Képes kifejezéssel mondatik az öntudatról, mely a gonosztevőt kínozza, gyötri. Mardossa lelkét a gonosztettek érzete.