, (mar-cz-on-g) gyak. áth. m. marczong-tam, ~tál, ~ott, htn. ~ni v. ~ani. Ezen ige, ha alakját veszszük, önható értelmünek látszik, mint dühöng, csapong, tátong, kereng stb. De a régi írók, nevezetesen Molnár A. és Pázmán tekintélye szerént átható, s am. marva, harapdálva tépdes, szakgat valamit. A farkasok marczongják a megtámadt csikót, lovat. A tigris marczongja a juhot. Néhutt: marczang.