, fn. tt. mar-t, tb. ~ok, harm. szr. ~ja. A négylábu állatoknak, különösen a lónemnek két első lapoczkája közöl kiemelkedő dudorodás, és hús. Ugyanezen rész a szarvasmarhánál tarj v. tarja, melyhez a konczoló mészárosok a három első bordát is hozzá szokták venni; a disznóban nyaktól hát mentében véve orj v. orja. A ,mar máskép: marj, vagy tájdivatosan: mor, morj. Erdélyben medvehús-nak is nevezik, mivel a medve, valamint a farkas is, ebbe szokott először kapni. Az említett szókban általános alapfogalom a feldudorodó magasság, mely az ar or, módositva er, ir, ur gyökök egyik jelentése nem csak több magyar, hanem idegen nyelvekbeli szókban is, pl. ilyek a magyarban: orom, far, tarjag, taré, mart, part, tarcs (emelt hely), borz, borzad, szár, szaru, torlik stb. a latinban: armus, arundo, arbor, arduus, arx, cornu stb. a görögben: ορος (hegy), ορϑιος (meredek), ορϑος, ορνις, ορω, αρταω, αιρω, κερας, πυργος tb. V. ö. MAROK, MART