, fn. tt. mannát. Általán, több termény neve a növényországban. Édes, sürü, és megszáradt nedv, vagy gyantaszerü, nyálkás test, mely némely fák, s más növények kérgeiből, ágaiból, vagy leveleiből kiszivárog, s mind vizben, mind borszeszben felolvad. Niebuhr szerént több keleti tartományokban bizonyos tölgyfák és növények leveleiről gyűjtenek ilyféle terményt, mely külsejére nézve liszthez hosonló. Amit Issaha vidékén szednek, az apró, gömbölyű, sárga, s darához vagy kásához hasonló magocskákból áll, s ezeket, valamint az előbbieket is, az ottani lakosok eledelül használják. A perzsiai manna édes mézgából áll. Ezek neméből lehetett a pusztában vándorlott zsidók mannája is, mely bibliai nyelven mennyei v. angyali kenyér-nek is neveztetik. Átv. ért. jelent lelki eledelt, milyenek az Isten igéje, és Krisztus teste s vére.
"Izrael fiait ki megoltalmaztad,
Ellenségnek földén mannával tápláltad.
Egyházi ének.