, (mar-ad-ék) fn. tt. maradék-ot, harm. szr. ~a. 1) Általán, mi a többinek eltüntével, fogyta után mint rész megvan, mi el nem kelt, péld. ételek, italok, melyek az asztal után fenmaradtak. A későn jött vendéget maradékkal kinálni. Árukra vonatkozólag, hátralevő része az eladott egésznek. Két rőfnyi maradék a végposztóból, vászonból. Öszvetételben: maradékkenyér, maradékhús, maradékbor, maradékszéna, gabona stb. "És kicsén általaggal efféle bornak maradékát itt el ne adhassa. (Szentpéteriek végezése 1403-ból). 2) Számtanilag azon mennyiség, mely hátra marad, ha bizonyos számból valamit kivonunk. Ötöt tízből maradék öt. 3) Átv. ért. az emberi nem folytonos tartására vonatkozólag am. utódok, ivadékok, kikben valakinek vére, neve fenmarad, s tovább él. Semmi maradéka nincsen, am. magtalan. Maradékainak gazdálkodik. Maradékainál áldásban leszen neve.
"Más, remekénekeket zengvén, bájolja hazáját
S a maradéknak örök versben ajánlja nevét.
Kis János.
A régi székely oklevelekben maradéki helyett maradvái is fordúl elé, honnan az következik, hogy hajdan maradva is létezett.