, mn. tt. mandurkát. Kevesbbé ismeretes tájszó, s am. kicsinke, vagy mint néhutt túl a Dunán mondják, pindurka, piczurka s amaz hihetőleg hangváltozat által emez elsőből alakult: pindurka, pandurka, mandurka. Ily átalakulási viszony létezik a piszmog, paszat, és maszat között. Egyébiránt rokon az olasz miniatura, franczia miniature szókkal, melyek ismét a latin minutus származékai.