, fn. tt. mandurát. Kis czitaraforma hangszer melyet ujjakkal pengetnek. Népies tréfás nyelven: mácsikszedő, mivel némileg hasonló hozzá. Idegen eredetü szó am. az olasz mandóla, v. mandóra, v. pandóra, v. pandúra, francziául: mandoline, v. mandole, pandore. Tájdivatosan nálunk némi betüáttétellel tambura, is, mely persa nyelven is tanbur.