, áth. m. mr-t. Mondjuk tulajd. fogas állatokról, midőn vad indulatból, bele harapna valamibe, s azt tépik, szakgatják, csipkedik. Különösen marnak a fenevadak, kutyafajú állatok, mérges kígyók stb. A veszekedő ebek marják egymást. A szelindek a futó ökör fülét marja. Megmarta a mérges kígyó. A házi eb kimarja az udvarból az idegen disznókat. Amely eb megmarta, ugyanannak szőrével kell bekötni. (Km.). Aki birja, az marja. (Km.). Átv. ért. rágalmaz, szid, szóval űz, kerget, üldöz. A szegény árvát kimarták saját házából. Ha ő mar, én is harapom. (Km.). Örül, mint a ludak, mikor az idegent kimarják. (Km.). Szintén átv. ért. törni marni magát am. nagy erőszakkal, kínnal tenni valamit.
Alapfogalomra nézve azon szók osztályába tartozik, melyek gyökében az r mint jellemhang erőszakos rontást jelent, milyenek: irt, ort, őröl, morzsol, ront, harap, farag, sarabol, doroszol, korhol, horhol, tör, töröl, dörgöl, dörzsöl stb. Rokon hozzá a latin mordeo és voro, továbbá a hellén: μορεω; μεριξω, szanszkrit: vark (megfog, lenyel), mard (rág), mar v. már (öl, hal), német: morden stb. A magyar szintén fölveszi a d betűt mardos v. mardoz és mardalódik szókban; vagy a rokon t-t, martalék s martalócz-ban.