, MARADHATLAN, (marad-hat-[at]lan) mn. tt. maradhatatlan-t, tb. ~ok. Széles ért. aminek bizonyos állapota vagy tulajdonsága folytonosan nem tarthat, ami változó. Egyébiránt csak szűkebb ért. használtatik, s am. nyughatatlan, ki bizonyos állapotát, helyzetét változtatni akarja, kinek valamit tennie kell, hogy nyugalma legyen. Mióta a háboru kiütött, katona fiam miatt maradhatatlan vagyok. Határozóként am. nem maradható állapotban, maradhatlanul.