v. MÁMLASZ, (mam- v. máml-asz) mn. és fn. tt. mamlasz-t v. mámlasz-t, tb. ~ok. Együgyü, ostoba, ki mindenre szájat tát, bamba. Alapfogalom benne a szájtátás, s rokon a bámész, bamba, bacza, bászli, mámmám, mamuszkoi, manókál hasonló jelentésü szókkal. A ,mamlasz közvetlen törzsöke az elavult mamol ige, az asz képző as-sal azonos, mint a kopasz, horpasz, dobasz, csupasz szókban.