, (maga-veti) ösz mn. és fn. Aki, mint mondani szokás, hányjaveti magát, kérkedékeny, pökhendi, hetvenkedő, markapöki. Alsóbb nemü vágyakból származó, s gyakran ostobasággal párosult kevélységnek jele. Ki nagyban kevélykedik, az nem magaveti. Máskép: magahányó, magahányaveti.